top of page

Gádor-dinasztia

u3779-ar501-5cccb273971c0-7be68e5e24c23fe31c0cd2ac_1_edited_edited_edited.jpg

Igen, joggal helyezhetjük őket a rangos dinasztiamondatok körébe. Mert bár ezt a kifejezést eredetileg az uralkodó családokra vonatkoztatják, a család, a nemzetség szinonimájaként értelmezve a három valójában egy dinasztiát, mégpedig egy művészdinasztiát alkot: Gádor István (1891-1984) magyar keramikus, aki kétszeres Kossuth-díjas, kiváló és érdemes művész, lánya, Gádor Magda (1924-2022) Munkácsy-díjas szobrászművész, veje Nagy Sándor (1923-2017), Munkácsy-díjas szobrászművész.

 

„A modern magyar kerámia Gádor Istvánnal kezdődik”.

Gádor István keramikus, szobrászművész Kókán (Magyarország) született 1891-ben.

Tanulmányait 1906-ban kezdte a Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában, Lórántfi Antalnál. A következő évben szobrász szakra váltott. Miután egy bécsi kiállítást meglátogatott, kerámiával kezdett foglalkozni. A technikát téglagyárban és kemencemestertől tanulta, de a művészi lehetőségekkel önállóan kísérletezett.

Tagja volt a Wiener Werkstätte kerámiaműhelyének. 1925-ben részt vehetett a monzai díszítőművészeti kiállításon, ahol elismerő oklevelet kapott. Azóta rendszeresen részt vett szinte minden jelentősebb hazai és nemzetközi kiállításon. 1929 és 1939 között Barcelonában, Monzában, Milánóban, Brüsszelben és Párizsban volt kiállítása. Gyűjteménye az 1935-ös brüsszeli világkiállításon és 1937-ben Párizsban aranyérmet kapott. A milánói Nemzetközi Triennálén 1933-ban ezüst-, 1936-ban aranyéremmel jutalmazták. Magyarországot képviselte a New York-i és Brüsszeli Világkiállításon (1958), valamint számos nemzetközi kerámiakiállításon: Prága (1962), Gmunden és Ostend (1959), London Royal Festival Hall (1963), Krakkó (1965), Middelheim Biennálé. (1967), kétszer a Velencei Biennálén, 1924-ben és 1962-ben. 1954-ben a Nemzeti Szalonban volt kiállítása. 1955-ben Magyarországon Kossuth-díjat kapott. Erősen hatott rá Picasso, akivel személyesen kapcsolatban is volt. 1973-tól aktív együttműködött a pécsi Zsolnay porcelángyárral, ahol nagy méretű kerámiaszobrokat készíthetett.

„Mesterséges környezetünknek, anyagi világunknak is esztétikusnak kell lennie, hiszen végső célunk az, hogy életünkben mindenütt a szépség uralkodjon” – foglalta össze ars poeticáját a mester nem sokkal halála előtt.

Nagy Sándor szobrászművész

bottom of page